’Rend a lelke mindennek’ és ’A zseni átlát a káoszon’. Ismerős mondások, de vajon melyik igaz? Szerintem mindkettő.
És hogy miért is téma ez most? Nekem épp azért, mert egy év után visszaköltözöm Székesfehérvárra és a pakolás közben egy kicsit a rendrakás is eszembe jutott. Úgy akartam elpakolni a dolgaimat, hogy tudjam, hova kell majd nyúlni, amikor szép lassan kicsomagolok az új helyen. És persze semmi feleslegeset nem akarok magammal vinni.
Amikor a rohanó hétköznapokban rendrakásra és a takarításra kerül sor, kényszernek, kötelességnek éljük meg, így nyilván nem is leljük benne örömünket. Vágyunk a rendre, de nem akarunk foglalkozni a megteremtésével. Az sem segít rajtunk, hogy a mai, fogyasztásközpontú világban felhalmoztunk egy csomó „kacatot”, felesleges dolgokat, amikhez közben elkezdtünk kötődni, így nehezen válunk meg tőlük. Pedig ennek épp most van itt az ideje. Itt fontos megemlítenem, hogy a szelektálás alatt azt tartsuk meg, ami örömet okoz – így lehet, hogy repülni fog egy pár új cipő és megmarad egy többéves melegítőnadrág – de hidd el, a boldogságod mindennél fontosabb.
A több hónapos bezártság idején otthon töltött idő alatt akarva-akaratlanul elkezdtem rendezgetni a környezetemet, megcsináltam egy harminc napos kacatmentesítő kihívást, ami alatt 465 (!!!) felesleges dolgot dobtam ki a lakásomból és az életemből. Azóta sokkal sűrűbben takarítok és észrevettem, hogy egy-egy polc átpakolása után milyen elégedettséggel tölt el a látvány. Ami feleslegessé vált, azt kidobom, ha használható, elajándékozom, amire szükségem van, azt rendszerezem. Nem érdemes nekiállni úgy, hogy egy nap alatt az egész lakást lerombold, majd újraépítsd, de ha minden nap változtatsz valamin, sokkal jobban fogod magad érezni.
Persze a rend és a rendetlenség -véleményem szerint- két szubjektív fogalom, hiszen van, akinek a mértani pontossággal elhelyezett díszpárnák és keretezett fotók jelentik a rendet, vagy az, hogyha soha egy porszem sincs a polcain és van, akinek az a lényeg, hogy a látszólagos összevisszaságban legyen egy saját rendje (mint páldául nálam a könyvek, senki más nem tudja, hogy miért úgy vannak a polcon, ahogy). Tehát a rendszer a lényeg, amit pedig a saját igényeink, a saját érzéseink, a saját lelkünk alakít.
És ezzel kapcsolatban eszembe jutott valami. A takarításra általában szükséges, kötelező rosszként tekintünk. De mi lenne, ha nem letudni akarnánk, hanem megoldani? Ha nem kényszerként, hanem egy előttünk álló feladatként tekintünk a rendrakásra, sokkal több kedvünk van hozzá és a végeredmény is más lesz – külsőleg is, de belül mindenképpen máshogy zajlik le a folyamat. Jobbá tenni azt, ami körülöttünk van és ezáltal bennünk is jobb érzések születnek, hiszen láthatjuk, hogy honnan hová jutottunk.
Engem például már nem nyomasztanak a felesleges dolgok, közben azt is tisztábban látom, hogy mi az, amire szükségem van vagy lesz még a továbbiakban. Ez elégedettséget szül, meg tudom veregetni a vállam, sokkal jobb érzésekkel nézek majd körül a lakásban, büszke leszek magamra és értékelem a saját munkámat, nem utolsó sorban pedig nyugodtabb leszek. A külső rendetlenség pedig többé nem akadályoz meg abban, hogy belül is rendet tegyek.
Kicsit lehet erre úgy is tekinteni, mintha alkotnánk valami újat, vagy renoválnánk. Érdemes előtte-utána fotót készíteni, hogy legyen kézzelfogható bizonyítéka is a változásnak. Például, ha a ruhásszekrényedben óriási káosz van és már ki sem igazodsz rajta, mindig a legfelső ruhát kapod ki onnan vagy éppen csak beletúrsz a kupacba, csoportosítsd színek, árnyalatok szerint a ruhákat! Vagy évszak szerint is rakhatod őket, a lényeg az, hogy te alakítsd ki a saját rendszeredet és tudd, hogy mit hol találsz meg. A te szekrényed, a te lakásod, a te életed, a te lelked – csak te tudod igazán rendbe rakni.
Az utóbbi időszakban sokkal több időnk volt (és talán még van is), így nem is kell kapkodni, nem kerget senki. Hagyj időt magadnak és ne akarj mindent egyszerre megcsinálni, lépésről lépésre haladj előre! Ez az egész helyzet, amiben most vagyunk, egy tisztulási folyamat, ahol újrakalibrálhatjuk az értékrendünket is, megláthatjuk, hogy mi fontos számunkra. Kezdd tehát nyugodtan kicsiben! Először nézz ki magadnak egy fiókot, egy polcot, mikor ezzel végeztél, sokkal jobban fogod érezni magad a látvány miatt, a sikerélménynek köszönhetően pedig sokkal motiváltabb leszel a folytatást illetően. Szép lassan az összes polcot, az összes szekrényt és az összes helyiséget rendbe teszed majd (persze a magad módján, a lényeg, hogy te átlásd) és észreveszed, hogy a rendszerezett környezet rendszerezett fejet eredményez.
Válaszd ki a “célterületet”, kapcsolj be valami jó zenét, énekelj, táncolj munka közben – jó rendrakást – kívül és belül!
- P.R.
