?́???́????̈?? ???? ?́??́?????̈??? ??? ???????.
Bevallom őszintén, mostanában sokszor voltam elégedetlen magammal és rájöttem, hogy a két fogalmat, az értékelést és az ítélkezést a mindennapi életünkben -sajnos- csak egy vékonyka vonal választja el egymástól. Ha egyáltalán elválasztja. Hogy mi a különbség? Lássuk.
? A Magyar Nyelv Értelmező Szótára a következő meghatározást teszi a két fogalomról:
ÉRTÉKEL: Valaminek, valakinek anyagi, erkölcsi vagy szellemi értékét megállapítja, megbecsüli. Elismeri, (meg)becsüli valaminek értékes voltát.
ÉRTÉKELÉS: Az értékel igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a magatartás, megnyilatkozás vagy az a mód, ahogy valamit, valakit értékelnek; annak megállapítása, hogy valami, valaki mit, mennyit ér.
ÍTÉLKEZIK: Ítélkezik valakin, valamin vagy valaki, valami felett: értékelő véleményt mond valakiről, valamiről
? Ebből is látható, hogy a két fogalom meghatározása is nagyon-nagyon közel áll egymáshoz, nem csoda hát, hogy a mindennapos használatban összekeverjük a kettőt, ráadásul van még egy kifejezés, amit meg kell itt említenünk, ez pedig az ÉRTÉKÍTÉLET. Jelentése: Olyan ítélet, amely valamely jelenségnek, magatartásnak vagy tárgynak létén kívül bizonyos értékű voltát is kifejezi; valaminek az értékére vonatkozó ítélet.
? A szótár szerint tehát az értékelés egyfajta ítélet, azaz valamiféle párhuzamot von a kettő között. Ezzel csak az a bökkenő, hogyha valami felett ítéletet mondanak, azt nem lehet megváltoztatni, legalábbis a kollektív tudattalanban ez a hitrendszer működik. Ha kimondanak egy ítéletet, akkor az van. Tehát ha rólam valaki azt mondja, hogy én ilyen vagy olyan vagyok, akkor az úgy van. Mintha elkönyvelnének valamilyennek. Mintha megbélyegeznének.
? Csak egy pár példa (persze érintve a saját életemet):
– Ha nincs diplomád, nem vagy elég okos.
– Ha van rajtad két kiló súlyfelesleg, nem vagy elég jó.
– Ha nincs tévéd, antiszociális és bolond vagy.
– Ha nincs saját lakásod (vagy legalább egy olyan, amit majd megörökölsz), nem vitted semmire az életben.
– Ha rövidnadrágot vagy miniszoknyát hordasz, r***nc vagy.
– Ha mély a hangod vagy izmos vagy, fiús vagy.
– Ha nem „nyolctólnégyig” dolgozol, rendszertelen vagy.
– Ha szereted a munkád és sokat dolgozol, munkamániás vagy.
– Ha írsz, aaaaaz nem munka, hiszen csak ülsz a gép előtt.
? Hosszú lehetne a lista, de ennyi most elég, csak egy kis szemléltetésnek szántam, hogy mennyi minden tartozik az ítélkezés körébe. (És mennyi mindennel tudják az önbecsülésünket a béka feneke alá tolni.)
? Most pedig lássuk, hogy mi is a különbség a két fogalom között és hogyan lehet változtatni.
Az ítélkezés az én meghatározásom szerint azt jelenti, hogy előítéletekkel rendelkezünk valaki vagy valami iránt és ezek alapján alkotunk róla véleményt, anélkül, hogy meghallgattuk volna őt magát adott témában, megismertük volna őt vagy a nézőpontját valamiről. Csak, hogy érthető legyen: ez előfordulhat például egy munkahelyi kapcsolatban, ahol a vezető azért nem bízza meg egy munkatársát valamely feladattal, mert az „úgysem tudja megcsinálni” (sokszor azért, mert valaki azt mondta neki). Tehát az ítélkező ember esélyt sem ad a másiknak arra, hogy megmutassa a képességeit, a tehetségét, a kitartását, az értékét. Arról nem is beszélve, hogy az a személy, aki megítéltetett, teljesen össze tud törni ezektől, hiszen sokszor elvárásnak fogja fel ezeket a dolgokat és nem tudja elfogadni magát, keresi a hibát önmagában – hiszen folyamatosan a hiányosságaira hívják fel a figyelmét.
? Értékelni számomra azt jelenti, hogy valamiben meglátjuk a jót, a pozitívat, az örömet és tudunk szívből dicsérni, legyen szó bármilyen apróságról is. Azt is jelképezi, hogy megbecsüljük azt, ami van, úgy, ahogy van és ez nem jelenti azt, hogy nem akarunk fejlődni. Nem a rosszból akarunk jót csinálni, hanem a jóból még jobbat. És ez nagyon nagy különbség. Itt kerül elő az érték fogalma. Ha megkérdeznélek, hogy neked mi fontos az életben, mit válaszolnál? Valószínűleg hosszú lenne a lista, de tegyük fel, hogy csak öt dolgot írhatsz le. Mik a legfontosabbak számodra? Gondolkodj ezen egy kicsit! És fordítsuk meg a kérdést: mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életedet?
? Számomra a két fogalom közötti legnagyobb különbség, hogy míg az ítélkezés a negatívra, addig az értékelés a pozitívra fókuszál. Hogy értsd egy példán keresztül: Van mondjuk egy munka, amit el kell végezni, például egy beszámoló. Az ítélkező azt mondja: hiányos a munkád, mert itt és itt még ki kell egészíteni. Az értékelő azt mondja: Jó a beszámolód, de kérlek, itt és itt még egészítsd ki! Ugye, érted?
? Az én életemben is sokszor előkerül az értékelés és ítélkezés témája, nagy projektem az önszeretet/önbecsülés-téma, amiben óriási szerepet játszik az elfogadás (ami NEM jelenti azt, hogy nem változok vagy változtatok). Régebben rengeteget ítélkeztem magam felett, nem voltam elégedett sem a külsőmmel, sem a lelkemmel, sem a tudásommal. Utáltam tükörbe nézni, mindig azt mondtam, hogy csúnya vagyok, nem vagyok elég jó sem kívül, sem belül, sem ebben, sem abban, nekem ez nem fog sikerülni, képtelen vagyok rá, nem tudom megcsinálni, alkalmatlan vagyok és a többi… Sok minden változott az utóbbi években bennem, de ahogy fentebb is írtam, az utóbbi napokban nem a „csudaszuper vagyok” érzés uralkodott rajtam. Ami különbség, hogy már sokkal tudatosabb vagyok ebben (is) – ezért is tudom most leírni. Már észreveszem, ha negatív vagyok és azon vagyok, hogy minél előbb kilépjek a hibakereső üzemmódból és megnézem azt, hogy hogyan tudok adott dologban jobb lenni, fejlődni vagy ha nem rajtam múlik, elfogadni úgy, ahogy van.
? Az elfogadásnak ebben a témában is hatalmas szerepe van, hiszen az ítélkezésmentes viselkedés az egyik módja annak, hogy elfogadjunk másokat, akikkel nem értünk egyet valamiben, akikkel nem egyeznek a nézeteink, a véleményünk vagy az értékrendünk. Fontos, hogy a saját előítéleteinket tudjuk ilyenkor félretenni. Figyelnünk kell a saját reakcióinkra, fejlesztenünk kell az empatikus képességeinket a körülöttünk lévő emberek felé és meg kell ismernünk a saját érzéseinket is. Meg kell értenünk a kialakult véleménykülönbségeket, a nézeteltéréseket és elfogadni azokat az embereket, akik nem értenek egyet velünk. Az ítélkezésmentesség egy hozzáállás és nem azt jelenti, hogy valakinek a szavai, a tettei vagy a viselkedése helyes-e vagy helytelen, hanem azt, hogy megengedem neki, hogy olyan legyen, amilyen. Hiszen nem vagyunk egyformák.
? ??́? ????? ?́??́?????̋??̋? ?́???́????̋??́ ??́???.
– P.R. –
